|
Reggel 7 óra. Ébresztőóra csörgés hangja töltötte be a Kinkirk-házat.
Jessica álmosan felnyögött, és lecsapta az éjjeliszekrényén álló órát. Kitápászkodott az ágyból, majd elkezdte ébresztgetni húgait.
- Wendy, Suzy! Reggel van!
- Jajj, ne már! - a két említett feljebb húzta a takarót.
- Kifelé az ágyból!
- Jóó...
Brian kinyomta a telefonján az ébresztőt, aztán frissen kiugrott az ágyból. Nem okozott gondot neki a feleklés. Szeretett iskolába járni és tanulni. Átnézett bátyjához a tolóajtón de ő még nagyban húzta a lóbőrt. Fogadok megint későn fog felkelni, de ha felébresztem leüvölti a fejem... - gondolta Brian. Visszazárta az ajtót, és nekikezdett a készülődésnek. Hamarosan meghallotta a szokásos reggeli robajokat: lábdobogás, kiabálás.... Már megint - gondolta.
- Én voltam itt előbb! - veszekedett Suzy, és próbálta visszatartani a fürdőszobába nyomuló nővérét.
- De én vagyok az idősebb! - vágott vissza Jessy.
- És az kit érdekel?
- Engem! Én vagyok az idősebb, enyém előbb a fürdőszoba!
- Ilyen nincs! Tegnap is te voltál az első! Ma én értem ide előbb!
- Nem igaz, mert egyszerre értünk ide.
- De te elfogyasztod az összes melegvizet! Tegnap is hideg vízben zuhanyoztam!
- Ha te mész előbb akkor te fogyasztod el!
- Amíg vitatkoztok megmosom az arcom, jó? - lépett közbe Wendy, és már ment is volna be a fürdőbe.
- WENDY! - csattant fel egyszerre a két nővér.
- Jólvan, menj te előbb Suzy. De negyed órát kapsz!
- Kösz!
- Muszáj volt már megint felébreszteni? - az álmos és zsörtölődő Tom lépett ki szobája ajtaján - Ezért most én megyek először a fürdőbe.
- Azt már nem! Várj a sorodra álomszuszék! - torkolta le Jessica.
***
Egy órával később már mindenki frissen ballagott le az emeletről a konyhába táskával a kezében.
- Szia Anyu! Mi van reggelire? - érdeklődött a korgó gyomrú Wendy.
- Jó reggelt! Csináltam tojásrántottát. De igyekezzetek mert mindjárt indulnotok kell! - válaszolt Lucy.
- Ohh, ne ma föcivel kezdünk! Nem akarom:( - kesergett Suzy.
- Mi meg dupla matekkal! Szerinted az jobb?- zsémbelődött Jessica is.
- Én szeretem a matekot - vetette ellen Brian.
- Mert te egy zseni vagy.
- Kösz!:)
- Jó reggelt mindenkinek! - Kevin lépett a konyhába - Indulhatunk?
- Aha - válaszolt a kórus.
- Nem kell neked is jönnöd apu! Mért nem vezethetek én? Már van jogsim!
- Azért nem Tom, mert csak két autó van és anyáddal mindkettőnknek menni kell dolgozni, így nem állhat egész nap a suli parkolójában a kocsi. - Hangzott a felelet Kevintől.
- De akkor mért nem vezethetek? Hogyha mondjuk csak eljössz velünk!
- Mert ha én is megyek akkor én vezetek! - zárta le a vitát Kevin.
- Csak nem meri megmondani apu Tomnak hogy rémesen vezet - súgta oda Brian Wendynek.
***
Háromnegyed kilenc. Suzy épp a szekrényében pakolt amikor egyik barátnője, Christy lépett oda hozzá sugárzó mosollyal az arcán.
- Szia Suzy!
- Szia! Minek örülsz ennyire?
- Szóval te még nem hallottad! Ja télleg tegnap nem voltál msn-en.
- Igen. Muszáj volt kicsit tanulni...
- Na képzeld! Leanne-nak....megvolt az első csók!
- Nem mondod! Ez komoly? Kivel? Összejött azzal a Frank-kel?
- Aha...egy csomót sétálgattak a városban meg minden és a végén összejöttek.
- Mázlista...Ő, aki állndóan azt mondta hogy egyedül akar megöregedni...
- Jaja...na menjünk mindjárt csöngetnek - azzal elindultak a földrajzterem felé, és közben elmélyülten társalogtak.
- Meghibbantatok? Raktjátok már el a cigit! - Tom az emeleti fiúvécében ácsorgott bagózó haverjaival kicsit feszengve.
- Nyugi haver! - szólt az egyik.
- Bármikor bejöhet egy nyalizós stréber aki beköp egy tanárnak - aggodalmaskodott tovább Tom.
- Hűtsd már le magad! Inkább szívj te is egyet!
- Kössz most nem! Talán máskor...így is kinyírnak otthon ha megérzik a füstszagot!
- Nem muszáj ám itt álldogállni velünk! El lehet húzni, ha nem tetszik amit csinálunk! De ha be mersz köpni...!
- Megnyugodhatsz nem köplek be. De most órára kell mennem. Ti nem jöttök?
- Hülye, művtörire? Minek? A tanár úgy is mindig csak cseszeget...ebben az évben eddig talán két órán voltam ott...asszem kicsit túlzásba is vittem...hiszen még csak október eleje van...
- Najó mindegy én mentem....szevasztok! - Tom kilpett a vécéből és elindult a folyosón. Pár lépés után egy osztálytársa hozzászegődött, akit Tom nem igazán sorolt a "nyalizós stráberek" közé, kicsit normálisabbnak tartotta, de nem igazán barátkozott vele.
- Hello - köszöntöte Mark (így hívták a srácot).
- Szia! Mi a pálya?
- Semmi! De szerintem nem kéne velük lógnod - fejével a vécé irányába bökött.
- Mit izgat téged az, hogy én kivel lógok? Egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy megmondd hogy kivel barátkozom? - kapta fel a vizet Tom.
- Jól van na! Csak elmondtam a véleményem ennyi. Tudod régebben másnak ismertelek meg. Azt hittem te normális vagy. Nem gondoltam hogy összeállsz ezekkel a barmokkal. De ahogy láttam nem túlságosan élvezed a társaságukat...
- Le lehet szállni rólam jóvan?! Igenis bírom őket! Ők a barátaim - Tom nem tudta mit szóljon Mark hirtelen véleménynyílvánításához. Eddig nem nagyon beszéltek egymással.
- Barát...érdekes szó ez - mondta elgondolkodva Mark - szerintem egy barát az akivel megoszhatod a titkaidat, aki kihúz a bajból meg ilyesmik. Ők lyenek? Végülis te tudod...
- Te figyelj most mi ez az egész? Most szivatsz vagy mivan? - iszonyúan idegesítette, hogy kioktatja egy srác akit nem is ismer. Viszont elgondolkodott azon amit mondott...és nem volt hülyeség....talán ennek a Mark gyereknek igaza lehet...
- Nem szivatlak...csak gondoltam elmondom a véleményem. Tudod már 3 éve keresem a helyem ebben az osztályban, de valahogy sehogy sem találtam meg. Eddig azt hittem te ezek közé a magukat vagánynak képzelő csávók közé tartozol, és sajnos csak most jöttem rá, hogy nem egyedül vagyok aki nem találja a helyét. Nem kérek tőled semmit, csak annyit hogy gondolkodj el azon amit mondtam.
- Most azt várod hogy meghatódjak és a karjaidba ugorjak, hogy te vagy a legjobb barátom? - válaszolt gúnyosan Tom - Elhiszem hogy társaság hiányod van, de talán előbb magadba kéne nézni, és utána másokat kritizálni! Honnan veszed hogy én nem érzem magam jól velük? Itt elpanaszolod nekem a bánatod, mint valami nyámnyila kislány, és azt gondolod, hogy utána én is erre a szintre süllyedek, elbőgöm magam hogy te milyen aranyos vagy és többet szóba se állok velük? Tudod...ilyet a húgaim csinálnak. Talán buzi vagy, vagy mi?
- Azt hiszem tévedtem - szólt lehangolódva Mark - Te tényleg közéjük tartozol... - azzal elhúzott a folyosón. Tom csak áll és bámult utána. Kicsit túl durván válaszolt vissza neki. Mark rendesen szólt hozzá, barátkozni próbált, ő meg elküldte a francba. Tényleg úgy viselkedett ahogy az állítólagos barátai szoktak, és amit ő soha nem néz jó szemmel. De azért mégis az a srác csak úgy idejött és kioktatta! Sőt szinte megmondta, hogy kivel barátkozzon! Ebben még a szüleire sem hallgat! Olyan régóta tartozik már azoknak a srácoknak a bandájába! Ki is nyírnák ha egyszercsak fogná magát és többet hozzájuk se szólna. Tom még mindig csak állt és saját magával viaskodott. Egyik fele Mark után ment volna bocsánatkérésért, a másik pedig jól seggberúgta volna. Végül úgy döntött, hogy neki köszöni szépen megvannak a barátai, és jól is érzi magukat vele. Meggyőzte erről magát, és magabiztosan elindult az órájára.
Jessica amint belépett a suliba a szekrényéhez sietett. Tudta, hogy ott vár rá John. Amint meglátta barátját, rögtön rácuppant. John-t már nem érte hirtelen a dolog...Jessica minden hétfőn ezt csinálta. Ugyanis vasárnap nem randizhattak, mert szülei szerint "vasárnap mindenki otthon van a családjával, pihen, és készül az iskolára". Szóval vasárnap nem volt randi. De Jessica számára ez elviselhetetlen volt. Persze a templomban találkoztak, de az nem sok. Így hát minden vasárnap délután felhívta John-t és vagy 2 órán keresztül beszéltek. John finoman eltaszította a lányt, miután már vagy két perce rajta csüngött.
- Nyugi csillag - mondta mosolyogva.
- Bocsi. Csak tudod úgy örülök hogy láthatlak - szólt Jess kipirosodott arccal.
- Én is örülök - válaszolta a fiú, de magában kicsit mást gondolt. Ez valószínűleg az arcára is kiülhetett, mert Jessica megkérdezte:
- Valami baj van?
- Nem dehogy semmi! Csak eszembe jutott, hogy első órán dogát írunk.
- Ma irodalom az első órád, igaz? Nekem dupla matekom lesz...Szóval találkozzunk a második óra után itt és majd mesélsz, hogy sikerült a doga. Drukkolok édes!
- Köszi! Most rohanok is hogy még át tudjam nézni az anyagot óra előtt. Szia! - épp indult volna de Jessica gyorsabb volt így nem sikerült elkerülnie egy újabb kétperces csókot. Miután sikerült kiszabadulnia a lány öleléséből gyorsan rámosolygott és fürgén lelépett. Miután már jóval maga mögött tudta barátnőjét, megállt, és kifújta a levegőt. Balszerencséjére, néhány idióta osztálytársa épp arra járt és odakiáltottak neki:
- Mivan Jonny cica? Hogy-hogy egyedül? Hol marad a piócicád? - jót röhögtek, majd továbbmentek. John lenyelt egy ingerült választ, majd ő is elindult.
Általános iskolában épp nagyszünet volt, és a gyerekek kint játszootek az udvaron. Wendy odarohant Brian-hez:
- Gyere okostojás, kapj el!
- Jajj Wendy hagyjál! Nincs kedvem fogócskázni!
- Persze neked sosincs kedved! Mindig csak a hülye könyveidet bújod!
- Nem hülyeség, rendben? Rengeteg hasznos információt tartalmaznak melyekből okulhatok, később, jó egyetemre mehetek, aztán pedig kaphatok egy jó állást vagy lehetek orvos...- Wendy eközben némán bla-bla-blát motyogott és unott képet vágott. Brian elkapta a pillantását.
- 3 másodperced van a futásra...1...2...3....- a fiú felállt és húga után iramodott aki már messze járt. Wendy felmászott az udvar közepén álló mászókára. Igyekezett nehogy tesója utolérje, de lába véletlenül megcsúszott és ő leesett a mászóka tetejéről. Brian épp ekkor ért oda. Wendy az oldalán feküdt és üvöltött.
- Wendy! Wendy! Jól vagy? - aggódott Brian. Az ügyeletes tanár ekkor szaladt oda hozzájuk:
- Gyerekek! Mi folyik itt?
- Tanárnő kérem! A húgom leesett a mászókáról - Wendy ekkor még mindig csak üvöltött. A tanár odahajolt fölé.
- Kicsim, fáj valamid?
- A csuklóm....nagyon....fáááj! - sírt tovább Wendy - Nem tudom megmozdítani!
- Brian! Légyszíves kísérd a húgodat az orvosiba, és hívjátok a szüleiteket!
- Rendben tanárnő. Gyere Wendy! - a fiú segített felállni hüppögő testvérének, majd elindultak az iskola felé.
- Kislányom, ez bizony eltörött... - állapította meg az orvos.
- Jajj ne! - nyögött fel Wendy.
- Attól tartok de...anyukátok mindjárt érkezik és elmentek röntgenre. Ott majd megállapítják. Brian te menj vissza órára!
- Nem maradhatnék vele?
- Nem, menj csak vissza. Anyukád azt üzente, hogy suli után Tom visz haza.
- Rendben...Viszlát! Szia Wendy! otthon találkozunk!
- Kinkirk tiszteletes! Wendy!
- Á Dr. Smith!
- Mi járatban itt? - itt Wendyre nézett - Neked nem iskolában kéne lenned?
- Röntgenre jöttünk....történt egy kis baleset az iskolában... - válaszolt Lucy.
- Ó hát mért nem ezzel kezdtétek! Szólok is a kollégának, és mindjárt sorra kerültök. Aztán gyertek hozzám, ma a 512-es rendelőben vagyok.
- Nagyon szépen köszönjük.
Wendy és Lucy tényeg nem vártak sokat a röntgenre. Kb. negyed óra múlva szólították őket, a felvételt is hamar megkapták, és mentek a rendelőbe.
- Igen-igen - szólt Dr. Smith -sajnálom Wendy, de eltörött a csuklód. 3 hétig gipsz kell rá, aztán majd meglátjuk.
- Tényleg? 3 hét? Húúúú... - Wendy inkább lelkesen mondta ezt, mint elkeseredve, ezért Lucy furcsán is nézett rá.
- 2 ajtóval odébb ráteszik a gipszet.
- Köszönünk mindent Dr. Smith! Viszontlátásra!
- Csókolom!
Tom, Jessy, Suzy és Brian beléptek a konyhába, ledobták uzsonnástáskájukat, és elordították magukat:
- Megjöttünk! Anya!!! Apa!!!
- Apa ma későig dolgozik, nem? - emlékeztette testvéreit Tom.
- Anya meg még biztos a kórházban van Wendyvel - szólt Brian.
- Na mindegy én mentem gépezni - mondta Suzy.
- Én meg tvzni - csatlakozott Jessica.
- Héhé! Nem tanulnotok kéne? - szólt közbe Brian, amit két nővére egy-egy megrovó pillantással jutalmazott.
- Bocs, csak hogyha anya hazajön, és ti még nem csináltatok leckét... - mentegetőzött.
- Úgyis ellesznek a kórházban egy csomó ideig. Na csá! - indult fel Suzy az emeletre.
Fél óra múlva Lucy és Wendy léptek a konyhába.
- Megjöttünk!
Jessica villámgyorsan kapcsolta ki a tévét és rohant az emeletre. Suzy mindenkinek beírt gyorsan MSN-en egy "bocs mennem kell"-et és kapcsolta kia gépet. Mindketten előkapták tankönyveiket és belemerültek a leckéjükbe.
- Sziasztok!
- Szia Anya! Na mi van Wendy-vel?
- Eltörött a keze. + hét gipsz.... de érdekes módon elég llkesen fogadta a hírt...Nem tudom mi üthetett belé. Na látom nagyon tanultok, úgyhogy nem is zavarok tovább. Jó lenne ha tudnátok jönni segíteni a vacsiban. amikor befejeztétek.
- Rendben.
-Brian! Tom! Vacsora! - kiáltott fel Suzy az emeletre - Áh, szia Apu!
Kevin épp ekkor ért haza.
- Sziasztok! De jó illatok vannak. Farkas éhes vagyok.Kifárasztott a mai nap. 3 téves riasztás! És itthon történt valami?
- Á semmi különös, azon kívül, hogy a lányod eltörte a csuklóját...
Kevin tekintete Suzy kezére siklott, onnan pedig az épp most belépő Jessicáéra, majd megszólalt:
- Wendy?
- Igen.
- Jajj istenem! És hogy viseli?
- Meglepően jól.
- Anxya a kicsik már az asztalnál ülnek - szólt közbe Jessy.
- Oké, megyünk.
- Anya, összevágod nekem a húst? - kérdezte Wendy.
- Csillagom, ezelőtt már el tudtad vágni te is.
- Jó de most el van törve a kezem! Alig tudok vele csinálni valamit - Wendy ezt sem szomorúan mondta. Lucy kezdte megérteni, mért tetszik annyira lányának a gipsz.
- Holnap a suliban nem leszek ott, hogy segítsek - mondta Lucy. Wendy kezéből kiesett a villa.
- Suliba kell mennem? - kérdezte.
- Természetesen. Nem a lábad törött el, csak a bal kezed. Még írni is tudsz a jobbal.
- Neeee....Én nem akarok suliba menni.....Azt hittem nem kell!!! - a végét már sírva mondta, aztán felállt az asztaltól és elrohant.
- Beszélek vele - mondta az anyja, és ő is felállt. Csend borult az étkezőre, csak az evőeszközök csörgése hallatszódott.
- Na és veletek mi volt ma a suliban? - törte meg a csendet Kevin. Hallgatás. Senki nem válaszolt. Kevin nem adta fel.
- Jessica, mi van John-nal?
- Semmi különös. Megvagyunk együtt.
- És mennyire komoly a kapcsolatotok?
- Jajj, apa ezt már százszor megbeszéltük...
- Jó-jó csak érdeklődtem. És veled mi volt ma Suzy?
- Semmi. Leanne mázlista. És elegem van a földrajztanáromból. Megint írtam egy "nagyon jó" dogát. De kiszámoltam, ha egyest kapok még akkor is hármasra állok.
- Jobban örülnék, ha négyest kapnál belőle. Na és veled Tom?
- Semmi.
- Nem vagy túl bőbeszédű most.
- Mért lennék?
- Mért ne? Csak nem történt valami? Egy lány van a dologban?
- Nem, apa...semmi...
- És veled mi volt apa? Volt ma valami izgalmas? - kérdezte Brian, akit nagyon érdekelt apja hivatása.
- Volt pár téves riasztás. Viszont egy izgalmas eset is. Kíváncsi vagyok mit gondolsz róla. Szóval...- és egy hosszú beszélgetés következett egy bűnesetről. Ez szinte mindennapos volt. A többiek ilyenkor egymással beszélgettek vagy csendben ettek.
- Tehát a barátja lopta meg. Ahogy elmondtad a bizonyítokat erre következtetek - fejezte be Brian.
- Köszönjük a vacsorát! - álltak fel a többiek.
- Egészségetekre! Gyere Brian mi rendet rakunk és közben mesélek még valamit - mondta Kevin.
***
Másnap reggel Wendy hisztizett egy sort, hogy ő a törött kezével nem tud semmit csinálni, és így esze ágában sincs iskolába menni, végül duzzogva bár, de beült a kocsiba. Elvitték a kicsiket az általánosba, aztán a nagyok is mentek a gimibe. Jessy szokás szerint a szekrényéhez futott, ahol John várta, Suzy és Tom pedig elmentek órára.Tom beépve az osztályba meglátta az egydül üldögélő Mark-ot, és odament hozzá.
- Ül itt valaki?
Mark nem válaszolt. Tom leült mellé.
- Tudod, elgondolkodtam azon amit mondtál - Mark most már ránézett - mit szólnál ha ma egy pizza mellet megbeszélnénk mindent?
- Nem túl lányos pizza mellett beszélgetni? - kérdezte gúnyosan a fiú - sokkal fiúsabb lenne, ha egy buliban jól berugnánk azt csak poénból összevernénk egymást, nem?
- Nem lányos. Figyelj a múltkor, kicsit felment a pumpa és dúl durván beszéltem veled, beismerem. Szeretnék kicsit dumálni veled, csakúgy haverilag. Benne vagy?
- Hát, rendben...
- Oks, akkor holnap 6-kor a pizzázóban?
- Jó.
Suzy 3 barátnője, Christy, Gabrielle és Leanne társaságában állt a folyosón.
- Te olyan mázlista vagy Leanne! - mondta Christy.
- És milyen volt? - kérdezte kíváncsian Suzy.
Leanne csak mosolygott.
- Jó - mondta végül. Mindig ilyen volt. Mosolygós és csendes.
- De tényleg! Milyen volt? Biztos tök romantikus... - faggatta tovább Gabrielle is.
- Jajj istenem! Bezzeg ha én beleszeretek valakibe, azzal mindig van vmi. Általában az állam másik végében lakik.
- Mondtam már neked Christy, hogy nem chaten kell ismerkedni. Egyébként is, emlékezz csak mi történt múltkor Ginny-vel is - mondta Suzy.
- Jó mindegy.
Amy jött oda hozzájuk:
- Sziasztok! Mi van veletek?
- Épp beszélgetünk, ha nem látnád! - mondta Christy.
- Jó bocs.
- Mért kell neked mindig idepofátlankodnod? - kérdezte dühösen Christy.
- Mi bajod van már megint? Csak idejöttem köszönni, de látom nagyon zavarlak, szóval inkább megyek is.
- Nem kell, megyek én - azzal elhúzott.
- Mért csinálja mindig ezt? - kérdezte Amy.
- Nemtom, de ez már elég gyerekes... - mondta Suzy.
- Na szerintem menjünk, mert mindjárt csöngetnek - szólt Gabrielle.
***
Délután Lucy a épp a konyhában szorgoskodott, amikor kopogtattak a hátsó ajtón. Kinyitotta, és megpillantotta John-t.
- Szia John! - köszönt mosolyogva - Jessy edzésen van.
- Ööö...igen, tudom. Az az igazság hogy Önhöz jöttem.
- Hozzám? - Lucy kicsit meglepődött - hát jól van gyere be. Ülj le!
- Köszönöm.
- Szóval? Minek köszönhetem látogatásod?
- Jessicáról lenne szó - szünetett tartott - szóval, szeretném, ha beszélne vele.
Lucy kérdő pillantást vetett rá. John nagy levegővel, szinte hadarva folytatta:
- Túl sokat lóg rajtam. Mindig csak vele vagyok, vagy ha nem, akkor hív telefonon, és már nincsenek barátaim, pedig szeretnék néha haverokkal is eljárkálni. Szóval, ha esetleg beszélne vele, vagy valami, nagyon megköszönném. Nem akarok szakítani vele, de ha ez így megy tovább, akkor én kikészülök...pedig...szeretem - eddig lehajtott fejjel beszélt, de most Lucy-ra emelte tekintetét.
- Sajnos John nem segíthetek. Ezt nektek kell elintéznetek. Beszélj vele, én biztos vagyok benne, hogy megért. Egyébként amíg nem romlik a tanulmányi eredménye addig nem tilthatom el tőled.
- Kapott egy kettest matekból - csúszott ki a fiú száján.
- Matekból? Lehet, hogy mégis tehetek valamit...nem..nem...szeretném, ha ti intéznétek el.
- De maga lelkész! Csak tud tanácsolni valamit, hogy beszéljek vele!
- Hát, semmiképpen ne hozzd fel, hogy szakítanál vele. Mondd, hogy szeretnéd, ha kicsit kevesebbet lennétek együtt, mert nincsenek barátaid. Csak finoman. Ne azt éreztesd, hogy eleged van belőle, hogy kicsit sok neked. És neki is elmondhatnád, azt amit az előbb nekem mondtál...hogy szereted. Jessy megértő, biztos nem lesz gond.
***
- Szóval szakítani akarsz velem? - kérdezte Jessica John-tól könnyeivel küszködve.
Nem sokkal Lucy és John beszélgetése után hazaért Jessica, és barátja elmondta neki, amit gondolt. Csak hát, Jessy mégsem értette meg. Annyit fogott fel az egészből, hogy barátja szerint túl sok időt töltenek együtt.
- Dehogy akarok! Csak szeretnék barátokat, tudod cica? És...ha mindig veled vagyok...úgy nem megy.
- Barátokat...én nem vagyok jó barát neked?
- Jess, te a barátnőm vagy, nem a haverom!
- Hát jólvan. Megértem. Vagy nem! Majd felhívlak! - majd elrohant záporozó könnyeivel.
- Na, hogy ment? - kérdezte Lucy, amikor John belépett a konyhába.
- Nem jól...nem értette meg...sírva felrohant a szobájába. Na azt hiszem én most megyek, nem akarok többet zavarni...
- Jaj, majd én beszélek vele. Menj szépen haza.
***
Tom az ágyán feküdt, és gondolkodott. Teljesen össze volt zavarodva. Kivel, mit, mikor és miért - ezek a kérdések kavarogtak a fejében. A "menő" srácok tényleg nem voltak a barátjai. Csak haverok. Elsőben menő akart lenni, és ezt el is érte. A srácok bevették a bandájukba, csak éppen Tom nem erre számított, hogy ők isznak meg cigiznek. Ő maga csak ritkán ivott, és csak néha gyújtott rá amit haverjai nem is néztek jó szemmel. Mostmár nem volt biztos benne, hogy közéjük akar tartozni. Tegnap ezt még magának se akarta beismerni, azért beszélt úgy Mark-kal. Ma már tudta, hogy tényleg nem érzi jól magát azokkal a srácokkal. De mi van, ha otthagyja őket, hogy Mark-kal legyen? Elsőben kerekperec megmondták nekik, hogy a bandán kívűl nem lehetnek barátai. Az pedig esélytelen, hogy Mark is bandatag legyen. Mi van, ha most Mark-kal haverkodik, ezért kiszáll a bandából, de aztán mégsem bírja Mark-kot? Akkor egyedül marad... Eszébe jutott nagyapja. Ő utálja a "mi van, ha" kezdetű kérdéseket. Végül úgy döntött sosem tudja meg mi lesz, ha nem próbálja ki. És Mark normális gyereknek tűnik. Lehet, hogy még közös témájuk is akad. Mindenesetre egyelőre nem szól a bandának. Elmélkedés közben észre sem vette, hogy apja benyitott a szobájába, és némán figyelte az ajtóból.
- Minden rendben? - kérdezte Kevin - láttam ,hogy nagyon gondolkozol valamin.
- Igen, apa. Minden rendben.
- Biztos? Vacsoránál is olyan csendes voltál...
- Megoldom.
- Rendben. De ha segítség kell, csak szólj - Kivin kiment, és visszament a konyhába.
***
Lucy benyitott a lányok szobájába. Wendy és Suzy ott ültek Jess ágya szélén, és próbálták vigasztalni zokogó nővérüket. Lucy intett neki a fejével, hogy menjenek ki. Akkor felálltak, és kimentek a szobából. Lucy leült Jessica ágyára.
- Nem szeretnék beszélgetni - mondta a lány mielőtt anyja megszólalhatott volna.
- Nem is biztos, hogy velem kéne beszélgetned. Inkább John-nal. Tudod mondott ma nekem vmit...
Jessica felkapta a fejét.
- Te beszéltél vele?
- Igen tanácsot kért tőlem. Kicsim, ne hidd hogy szakítani akart veled. Csak meg kéne értened, hogy nem lehetsz mindig vele. Meg kéne bíznod benne. Hiszen tudod, hogy téged szeret. De nem lehet mindig veled. Apádnak is vannak barátai, akikkel néha eljár. Mindenkinek kellenek barátok. Tudod neked is gyakrabban kéne a barátnőiddel lenned, elmenni pizzázni vagy valami. Nem mondom, hogy vegyél példát Suzy-ról, mert ő el sem tud szakadni tőlük, de meg kell értened, hogy nem lehetsz mindig John-nal. Tudom, hogy nagyon szereted, és nem tudsz elszakadni tőle, de ő már ezt nem bírja. Remélem elgondolkodsz ezen, és megbeszélitek a dolgot. Szép pár vagytok - Lucy felállt, és kiment. A folyosón épp akkor kapta el a fülét az ajtótól Wendy és Suzy.
- Hallgatóztatok?
- Szakítottak? - kérdezte Suzy.
- Á dehogy, csak volt egy kis összezördülésük. De minden rendben lesz.
- Akkor mehetek vissza gépezni?
- Még mit nem! Nyomás aludni!
- De anya! Ginny írt egy sms-t, hogy vmit mondani akar!
- Dehát holnap találkoztok a suliban.
- Jó, de lehet, hogy fontos!
- Akkor mért nem írta meg az sms-ben?
- Hát...nemtudom...de légyszí!!!Csak öt percet!
- Öt perc, de egy másodperccel sem több! Ellenőrizni fogom! - azzal Lucy a lépcső felé vette az irányt.
Lucy leért a konyhába. Brian és Kevin az asztalnál ültek, és beszélgettek. A konyha csillogott. Lucy szinte már nem is ámult le, olyan gyarkran csinálták ezt. Odament az asztalhoz.
- Köszönöm a rendrakást, sokat segítettetek.
- Igazán nincs mit anya - mondta Brian.
- Akkor azt hiszem ideje lefeküdni.
- Rendben. Jóéjt anya, jóéjt apa!
- Jóéjt!
Brian felment az emeletre.
- Hogy van Jess? - érdeklődött Kevin.
- Rendbejön.
- És Wendy? Hogy viseli a gipszet?
- Azt hiszem egész jól. Sikerült megnyugodnia.
- És mi a helyzet Suzy-val?
- Róla nem igazán tudok semmit. Szerintem most nincs vele különösebb baj. Na és Tom meg Brian?
- Tom-mal történt valami, de nem hajlandó elárulni. Szerintem egyelőre bízzunk benne. Brian-nel nincs semmi különös.
- Akkor én megyek is, még el kell zargatnom Suzy-t a gép elől.
- Renben, fönt találkozunk.
***
Másnap reggel Suzy korán ébredt, és ment le a konyhában, ahol apját találta.
- Jó reggelt apa! Ilyen korán? Anya hol van?
- Én is épp ezt akartam kérdezni tőled. Anya még alszik.
- Én csak korán keltem. Tudod, ki korán kel, aranyat lel - felelte Suzy mosolyogva.
- De bölcs itt valaki. Na és mi ez a nagy titokzatosság?
- Semmi. De lenne egy kérésem - a lány bájosan nézett apjára.
- És mi lenne az? - kérdezte Kevin gyanakodva.
- Szeretnék elmenni a lányokkal szombaton korizni.
- A lányokkal?
- Igen. Még nem tudom kik jönnek. Valószínüleg Petra meg Ginny jönnek, meg aztán lehet, hogy még Amy is, meg esetleg Gaby.
- Hány barátnőd is van?
- Hú hát sok. Ez bonyolult. De ha akarod beszélhetek róluk.
- Persze, szeretném megismerni őket.
- Hát ugye Ginny-t már ismered, meg Petra-t is.
- Igen.
- Aztán Agnes. Vele jóban vagyok nincs vele semmi különös. Aztán ott van Leanne, aki jóban van Christy-vel, aki viszont állandóan veszekszik Amy-vel. És akkor van még Adrienne és Gaby, akik okosok, meg Gabrielle is okos....ja és van még az évfolyamtársam Sophie, akivel menzán szoktunk dumálni...
- Oké-oké. Két Gabrielle? De ugye rendesek? Nem isz...- Kevin nem tudta befejezni, mert Suzy közbevágott.
- Igen apa. Nem isznak, nem cigiznek...
- És...
- És nem is drogoznak - fejezte be a mondatot Suzy unottan.
- Akkor barátkozhatsz velük.
- Hát kösz. De meg tudom válogatni a barátnőimet. Szóval akkor mehetek korizni?
- Még meglátjuk.
Lucy ekkor lépett a konyhába, nyomában Brian-nel.
- Sziasztok! Mi ez a hajnali dumaparti? Csináltál reggelit Kevin? Köszönöm - odelépett férjéhez, és megcsókolta.
- Jess és Tom hol vannak? - kérdezte Suzy.
- Na szerinted? Vitatkoznak a fürdőn... - válaszolta Brian.
- Na és Wendy?
- Én itt vagyok - lépett a konyhába az említett.
- Reggelizzetek, aztán mars az iskolába! - mondta Lucy.
***
Jessica szomorkásan tette meg szekrényéhez vezető utat. Szinte majdnem elsírta magát, amikor meglátta, hogy ezúttal senki nem várja ott. Irritálta fülét a zsibongó tömeg, és úgy érezte, hogy sírógörcsöt kap, ha mégegy szerelmespár elhalad mellette. Kinyitotta a szekrényt, és kivette belőle könyveit. Ekkor valaki megkopogtatta a hátát. A lány hirtelen megörült, megfordult, a nyakába ugrott az illetőnek, és elkezdte mondani monológját:
- Jajj, John én annyira sajnálom, tudom, hogy te nem... - ekkor észrevette kinek ugrott a nyakába. "Kedvenc" történelem tanára volt az. Jessica nagyon nem szerette az óráit...és a tanár stílusát. 45 év körüli volt és minden nap öltöny és nyakkendő volt rajta az iskolában ( a tanárok közt szinte egyedül), a bajsza tökéletesre volt nyírva, ha meleg volt, megkérdezte a lányoktól, hogy leveheti-e a zakóját. Mint tanár, már nem volt ilyen "tökéletes". Az órákról rendszeresen 10 percet késett, de a hetesnek mindig az ajtóban kellett várnia, az osztálynak meg vigyázállásban, néha motyogott a bajsza alatt, és csak az értette mit mond, aki a közelében volt, néha viszont üvöltött (talán, hogy felébredjenek a diákok). Az írása olvashatatlan volt, és soha nem mondta el rendesen, hogy mi a tanulnivaló. Egyszóval Jessica bárki másnak szívesebben ugrott volna a nyakába. Gyorsan a szekrényéhez hátrált.
- Ömm...elnézést kérek tanár úr, azt hittem valaki más az... - szabadkozott a lány. A tanár megigazgatta nyakkendőjét, öltönyét és ennyi mondott:
- Semmiség, Kinkirk kisasszony. Csak azért jöttem, mert elejtett valamit - a lány kezébe nyomott egy papírt, biccentett, és elviharzott. Jessica nekidőlt a szekrényének. "Pfff...remek...mi jöhet még?"- gondolta.
*** folytatása következik ***
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
